Han
Bora vagyok, másodéves egyetemista. Egy gazdag családból
származom, így minden egyes pillanatban a tökéletesnél is
tökéletesebbnek kell mutatnom magam
Nemrégiben kezdem el az egyetem második évét, azon belül pedig a 3. félévet, ami igencsak nehézkesnek tűnt, de sikerült a nehézségekkel megküzdenem.
Gyermek korom óta kitűnő eredményeim voltak az iskolában, így a szüleim még mindig elvárták azt, hogy kis ártatlannak tűnjek, ezáltal csak a tanulásba fojtsak mindent.
Vígan és boldogan sétálva haza az egyetemről az ajtóba dugva a lakáskulcsomat nyitottam ki a bejárati ajtót, de velem szemben nem a boldog szüleim álltak, hanem egy bosszúval teli családapával és egy hatalmas bőröndöt cipelő sírós anyukával találtam magam szembe, amit az utcára dobva hajított ki.
- Az az én bőröndöm! – akadtam ki.
- TAKARODJ! SOHA A BÜDÖS ÉLETBE NEM JÖHETSZ IDE VISSZA! TŰNJ EL! – édesapám erélyes kemény hangjára a testem teljesen megremegett.
Kisétálva az utcára csapták rám az ajtót, így szembesülhettem azzal a ténnyel, hogy kidobtak otthonról, de mégis miért?
Nemrégiben kezdem el az egyetem második évét, azon belül pedig a 3. félévet, ami igencsak nehézkesnek tűnt, de sikerült a nehézségekkel megküzdenem.
Gyermek korom óta kitűnő eredményeim voltak az iskolában, így a szüleim még mindig elvárták azt, hogy kis ártatlannak tűnjek, ezáltal csak a tanulásba fojtsak mindent.
Vígan és boldogan sétálva haza az egyetemről az ajtóba dugva a lakáskulcsomat nyitottam ki a bejárati ajtót, de velem szemben nem a boldog szüleim álltak, hanem egy bosszúval teli családapával és egy hatalmas bőröndöt cipelő sírós anyukával találtam magam szembe, amit az utcára dobva hajított ki.
- Az az én bőröndöm! – akadtam ki.
- TAKARODJ! SOHA A BÜDÖS ÉLETBE NEM JÖHETSZ IDE VISSZA! TŰNJ EL! – édesapám erélyes kemény hangjára a testem teljesen megremegett.
Kisétálva az utcára csapták rám az ajtót, így szembesülhettem azzal a ténnyel, hogy kidobtak otthonról, de mégis miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése