TaeHyung
szemszöge:
Borával eltöltött estém hihetetlenül jó volt. Mintha mindig is erre és rá vágytam volt. Erre? Hülyeség. Inkább csak Borára. A csókja, az ölelése, a teste. Tökéletes lány. Azzal, hogy nem az a félős, akit régebben megismertem, hatalmas boldogságot tudott a szívem köré húzni.
Minden ostobaságnak tűnő képet kizártam a fejemből, s a falnak fordultam, miután Bora puha ajkait éreztem meg ajkaimon. A z álom, ami akkor ült ki szemeimen és elmémben, egyre mélyebbek lettek, s egyre jobban elmélyültem azokban én is. Minden egyes pillanat Boráról szólt. Mintha maga az élet is azt akarná, amit én. Örökké vele lenni.
Az ágyamon istentelenül sokat forgolódtam, egy hirtelen jött, fejemben előtörő villámcsapás miatt. Nem tudtam mire vélni, hiszen a tudatom teljesen azon volt, hogy Bora mellettem van.
Az ágyam besüppedt, ám nem olyan puhán, mint ahogyan akkor szokott, ha Bora helyezkedik el rajta. A szemeimet vontatottam kinyitottam, s az ágyam azon területére tapasztottam, ahogy valaki ült. Szomorú arca, s egy boríték köszönt vissza, mind ez Jimintől. A fejem felett a gondolataimban csak kérdőjelek voltak, s nem tudtam felfogni, hogy miért bámult rám olyan kétségbeesetten.
- Tae, ez a tied. – adta át a borítékot a még fekvő állapotban lévő testem mellett elhelyezett kezembe.
- Mi ez? – néztem rá egyre bizarrabb arckifejezéssel.
- Olvasd el a borítékot. – sóhajtott – Bora írta neked az elmúlt napban.
- Tessék? – kerekedtek ki a szemeim.
Választ nem vártam, hiszen erre nem is tudtam volna mit kapni. A borítékot ami a kezemben volt óvatos mozdulatokkal nyitottam ki, s gyönyörű írását meglátva rám jött az ismert szörnyűséges érzés.„Kedves Tae. Nagyon sajnálom, hogy ezt a levelet Jimin adja át neked, de más választásom nem volt. Eldöntöttem, hogy elköltözök. Nem miattad, hanem önmagam miatt. Felnyitottad a szememet a régi és az új dolgokkal kapcsolatban. Fájt gyerekként, hogy mindig bántottál, mikor nálatok jártam, és sosem kértél bocsánatot a tetteidért. Nem szóltál a költözést illetően sem, így az is rátett egy keveset. Akkoriban már kezdtelek nem egy idegesítő ficsúrnak látni, aki a szülei pénzén él. Hiányoztál ugyanúgy, mint Ailee, mikor apám közölte vele, hogy minek tartja. Nemrégiben tudtam meg, hogy apám kikezdett vele, így történt az is, hogy eltávolította mellőlem. Nem tudom neki megbocsátani, ahogy neked azt, hogy nem osztottad meg velem azt a tényt, hogy talán ismerjük egymást. Igaz, hogy emiatt még haragszom rád, és kiborítasz ezek miatt, de nem tudok nagyon komolyan haragudni rád. Nagyon szeretlek. A távolság sem fog tudni változtatni az érzésemen. Tudom, hogy a dolgok elején nem voltam valami kedves ember, és Jimin miatt mindig kiakadtál, de hidd el, jó ember. Ha ő akkor nem jött volna el értem, vagy ha magát a döntést próbálta volna kiverni a fejemből, minden másképpen alakult volna. Ne haragudj rá, amiért ilyen közel került hozzám. Kellett nekem egy támasz és ő pont megfelelő volt számomra. Nem az, akinek mutatja magát, és ezzel te is tisztában vagy. Kérlek, ne bántsd magad. Az én hibám az, hogy sebeid vannak, de ezentúl nem akarom azt visszahallani, hogy bántalmazod magad. Te vagy a mindenem, Tae. Már gyerekkorunk óta.
Köszönöm, hogy már évek óta boldogítottad a lelkemet, a szívemet és az életemet azzal a szemtelenséggel, ami miatt beléd szerettem. A szív, ami a testemben dobog, örökre érted fog dobogni. Bármi történjen a jövőben, senki számára sincs hely a szívembe, hiszen megtaláltam azt, akiért képes vagyok bármit megtenni, a másik felemet. Köszönök mindent. Szeretlek.
Üdvözlettel: -Han Bora-”
- Jimin! Miért? – könnyes szemekkel néztem elnyűtt alakját, de egy szót sem szólt.
A tekintetem újra a papírlapra tévedt, amin még egy apró üzenet volt.
„Ez a szerelem örök, de mégis reménytelen és elveszett, ahogy a remény is, amit ez a kapcsolat szánt volna nekünk. Remélem, hogy egyszer újra átölelhetlek és megcsókolhatlak. Örökké szeretni foglak, Kim Tae Hyung.”
Ennyi? Ennyi lett volna ez az egész? Elhagyott. Han Bora. Minden együtt eltöltött percet köszönök, és a szerelem amit tőled kaphattam igaz boldogságba sodort. Szeretlek. Mindörökké.
Borával eltöltött estém hihetetlenül jó volt. Mintha mindig is erre és rá vágytam volt. Erre? Hülyeség. Inkább csak Borára. A csókja, az ölelése, a teste. Tökéletes lány. Azzal, hogy nem az a félős, akit régebben megismertem, hatalmas boldogságot tudott a szívem köré húzni.
Minden ostobaságnak tűnő képet kizártam a fejemből, s a falnak fordultam, miután Bora puha ajkait éreztem meg ajkaimon. A z álom, ami akkor ült ki szemeimen és elmémben, egyre mélyebbek lettek, s egyre jobban elmélyültem azokban én is. Minden egyes pillanat Boráról szólt. Mintha maga az élet is azt akarná, amit én. Örökké vele lenni.
Az ágyamon istentelenül sokat forgolódtam, egy hirtelen jött, fejemben előtörő villámcsapás miatt. Nem tudtam mire vélni, hiszen a tudatom teljesen azon volt, hogy Bora mellettem van.
Az ágyam besüppedt, ám nem olyan puhán, mint ahogyan akkor szokott, ha Bora helyezkedik el rajta. A szemeimet vontatottam kinyitottam, s az ágyam azon területére tapasztottam, ahogy valaki ült. Szomorú arca, s egy boríték köszönt vissza, mind ez Jimintől. A fejem felett a gondolataimban csak kérdőjelek voltak, s nem tudtam felfogni, hogy miért bámult rám olyan kétségbeesetten.
- Tae, ez a tied. – adta át a borítékot a még fekvő állapotban lévő testem mellett elhelyezett kezembe.
- Mi ez? – néztem rá egyre bizarrabb arckifejezéssel.
- Olvasd el a borítékot. – sóhajtott – Bora írta neked az elmúlt napban.
- Tessék? – kerekedtek ki a szemeim.
Választ nem vártam, hiszen erre nem is tudtam volna mit kapni. A borítékot ami a kezemben volt óvatos mozdulatokkal nyitottam ki, s gyönyörű írását meglátva rám jött az ismert szörnyűséges érzés.„Kedves Tae. Nagyon sajnálom, hogy ezt a levelet Jimin adja át neked, de más választásom nem volt. Eldöntöttem, hogy elköltözök. Nem miattad, hanem önmagam miatt. Felnyitottad a szememet a régi és az új dolgokkal kapcsolatban. Fájt gyerekként, hogy mindig bántottál, mikor nálatok jártam, és sosem kértél bocsánatot a tetteidért. Nem szóltál a költözést illetően sem, így az is rátett egy keveset. Akkoriban már kezdtelek nem egy idegesítő ficsúrnak látni, aki a szülei pénzén él. Hiányoztál ugyanúgy, mint Ailee, mikor apám közölte vele, hogy minek tartja. Nemrégiben tudtam meg, hogy apám kikezdett vele, így történt az is, hogy eltávolította mellőlem. Nem tudom neki megbocsátani, ahogy neked azt, hogy nem osztottad meg velem azt a tényt, hogy talán ismerjük egymást. Igaz, hogy emiatt még haragszom rád, és kiborítasz ezek miatt, de nem tudok nagyon komolyan haragudni rád. Nagyon szeretlek. A távolság sem fog tudni változtatni az érzésemen. Tudom, hogy a dolgok elején nem voltam valami kedves ember, és Jimin miatt mindig kiakadtál, de hidd el, jó ember. Ha ő akkor nem jött volna el értem, vagy ha magát a döntést próbálta volna kiverni a fejemből, minden másképpen alakult volna. Ne haragudj rá, amiért ilyen közel került hozzám. Kellett nekem egy támasz és ő pont megfelelő volt számomra. Nem az, akinek mutatja magát, és ezzel te is tisztában vagy. Kérlek, ne bántsd magad. Az én hibám az, hogy sebeid vannak, de ezentúl nem akarom azt visszahallani, hogy bántalmazod magad. Te vagy a mindenem, Tae. Már gyerekkorunk óta.
Köszönöm, hogy már évek óta boldogítottad a lelkemet, a szívemet és az életemet azzal a szemtelenséggel, ami miatt beléd szerettem. A szív, ami a testemben dobog, örökre érted fog dobogni. Bármi történjen a jövőben, senki számára sincs hely a szívembe, hiszen megtaláltam azt, akiért képes vagyok bármit megtenni, a másik felemet. Köszönök mindent. Szeretlek.
Üdvözlettel: -Han Bora-”
- Jimin! Miért? – könnyes szemekkel néztem elnyűtt alakját, de egy szót sem szólt.
A tekintetem újra a papírlapra tévedt, amin még egy apró üzenet volt.
„Ez a szerelem örök, de mégis reménytelen és elveszett, ahogy a remény is, amit ez a kapcsolat szánt volna nekünk. Remélem, hogy egyszer újra átölelhetlek és megcsókolhatlak. Örökké szeretni foglak, Kim Tae Hyung.”
Ennyi? Ennyi lett volna ez az egész? Elhagyott. Han Bora. Minden együtt eltöltött percet köszönök, és a szerelem amit tőled kaphattam igaz boldogságba sodort. Szeretlek. Mindörökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése