2. Szerződés

A hideg is kirázott attól a pillantásától, ahogyan rám nézett. Vágy égett a szemében.
Ellökve magamtól, kirohanva a szobámból egészen a földszintig mentem, ahol számomra igencsak idegen fiúk álltak az aulában, így vetve rájuk egy pillantást fordultam meg, de a testem megütközött a mögöttem álló testéve.
Tehát követett.
A mögöttem álló fiúk hirtelen röhögésben törtek ki, így a fejemet a már előttem álló fiú mellkasa felé fordítottam, így nem láttam az idegen pillantásokat, de éreztem.
- Tae, jó kis csaj, nem csalódtam az ízlésedben! – röhögött az egyik miközben éreztem a hátamat a levegőben bökdöső fiú ujját.
- Jó a feneke. – hallottam egy fiatalabb hangú fiúnak nevezhető srác hangját, így erre a mondatára felbuzdulva fordultam meg, és közelebb léptem hozzá.
- Han Bora, az új takarító! – nyújtottam a körülbelül velem egyidős fiú felé kezemet.
- Ohh. – pillantott a főnököm felé.
- Ne nézz már így rám, mutatkozz be, aztán engedd az útjára, gondolom, még ki kell pakolnod. – szedte le a srác fejét, majd felém vetve egy gyengéd mosolyt nyugtatott meg.
- Jeon JeongGuk vagyok! – fogta meg a kezemet – És itt lakok. – szélesítette ki a mosolyát.
Eltávolodva a fiútól ismerhettem meg a többieket, akik szintén széles vigyorral az arcukon mutatkoztak meg, végigmérve testemet, egyre elégedettebbek lettek.
Felmasírozva a szobámba kezdtem el a bőröndömben lévő holmikat kipakolgatni, egy kisebb szekrénybe, ami elég a próbaidő idejéig. Ruhapakolás után a laptopomat elővéve, amit anyámék csak úgy bedobáltak a táskába, remélve, hogy eltörik azt, kezdtem el állásokat keresni, amit a próbaidő után el is kezdhetek, ha nem lennének elégedettek a takarításommal.
Belemerülve az állást kereső honlapokon, egy kopogás nélküli, berontó alakot pillantottam meg magam előtt, aki egy papírt tartott velem szembe, amin a szerződés szerepelt.
De hát én már aláírtam a próbaidőset.
- De hát én... – kezdtem bele aprócska dadogásokkal beszédembe, miközben a szerződést az ölemben találtam, egy toll kíséretében.
- Írd alá! – követelőzött a főnökömnek nevezhető fiú.
- De még le sem telt a próbaidőm! – hitetlenkedtem kicsit hangosabban.
- Írd alá! – nyomta az orrom alá a papírt – Fel vagy véve teljes állásra!
- MIVAN? – kapaszkodtam meg a takarómba.
Jól hallottam? Próbaidő nélkül fel vagyok ide véve? Egy gazdag családból származó fruska, egy ilyen birtokra?
- Írd már alá azt a nyamvadt szerződést, míg szépen viselkedek! – nyomta még erősebben az arcomhoz.
- Jól van már! – dühöngve téptem ki a kezéből és írtam alá a salátalevélnek tűnő hitelesített szerződést

TaeHyung szemszöge:
Pár hete, hogy felmondott a takarítónk, követte a másik, aki elviekben elutazott, de még mindig nem tudni, hogy hová. Feladtam egy hirdetést, amire azonnal kaptam jelentkezőket, de egyik sem felelt meg az elvárásaimnak. Ám akadt egy szemrevaló lány, akit igaz, hogy nem láttam, de tudtam, hogy tökéletes lesz erre a munkára.
- NamJoon! – kiabáltam ki az irodámból olvasva a leveleimet.
- Mondjad. – sétált be nyűgösen a szentélyembe kérésemre várva pedig leült a velem szemben elhelyezkedő gurulós székre.
- Lenne egy kérésem. – fontam össze ujjaimat az asztalon – Mégpedig az, hogy el kéne menned egy lányért, aki nemrégiben jelentkezett az állásra, amit feladtam, nagy valószínűséggel ő lesz a megfelelő munkaerő. – dőltem felé az íróasztalomon.
- Rendben. Úgy sincs most semmi dolgom. – vigyorodott el – Hova menjek?
Megadva a címet nyomtam a limuzin kulcsot Nam kezébe és vártam, míg becsapja maga mögött a bejárati ajtót.
Böngészve a neten, pár ingatlanossal tárgyalva, hallottam az ajtónak legkellemetlenebb hangját, ami egy szép és hangos csapódást jelzett. Kimászva a papírok közül egészen kitámolyogva a földszint előterébe egy csinos lányt láttam aki azonnal meghajolt, ahogy megpillantott, hogy kijövök az irodámból.
- Jó napot! – hajolt meg.
- Han Bora? – bizonyosodtam meg az illető kilétével kapcsolatban.
Elé sétálva végigmérve egy elégedett mosoly terült szét arcomon, amit halványan tartva rajta nyújtottam ki felé kezemet.
- Kim TaeHyung.
- Han Bora! – hajolt meg ismételten.
- Szerintem tegeződjünk, szörnyű, hogy egy majdnem velem egyidős lánnyal magázódnom kelljen. – nevettem fel kínomban.
- Rendben. – jelent meg egy kis pír az arcán.
- Gyere, menjünk az irodába!– felkarját elkapva egyik kezemmel, míg a másikkal a bőröndjét kikapva a kezéből kísértem a dolgozószobámba.
Betérve a kis zugomba, ami viszonylag rendezettebb volt az átlagnál, kezdett el körbenézni. Végül minden apró kis részletet kielemezve elhelyezkedett velem szembe.
- Nos. Ez az állás arról szólna, hogy minden délután suli után ahol úgy látod van, hogy takarítani kell, letakarítod, eltakarítod. Viszont hétvégente nagytakarítás van, az ügyfelek miatt, akik ingatlant akarnak venni, ezáltal kerestem takarítót, aki jól dolgozik, és nincs semmi probléma sem a munkabeosztásával, sem semmivel. – mindenre csak hümmögött és bólogatott, de folytattam mindent, mintha észre sem vettem volna, hogy teljesen hihetetlennek gondolja a szavaimat – Egy hónapos próbaidőd lesz, amit ha jól teljesítesz, teljes állásban dolgozhatsz itt, illetve a beosztásod is változni fog az iskola miatt, amit még át kell gondolnom.
- Rendben. – pattant fel a gurulós székből – Akár most is kezdhetnék! – villantott egy szép mosolyt.
- Nem, majd csak holnap fogsz kezdeni. A szobád pedig a harmadikon van, de odavezet téged valaki. – vágtam eléggé komoly fejet.
- Olyan magasan leszek? – kerekedtek ki a szemei.
Semmit sem reagálva rá, csak néztem barna szemeit, amik hatalmas nagy méreteket öltöttek, de még úgy is aranyosnak tűnt a lány.
- JIMIN! – kiáltottam ki egyik barátomnak.
- Igen Tae, mit akarsz? – nyögte vissza válaszul a nőcsábász, szoknyapecér Jimin – Ohh, te vagy az új takarító? – akadt meg lányon a szeme, s végig mérve őt egy kaján vigyor került a képére.
- I-igen. – hátrált meg ahogy fülébe jutottak szavai.
- Máris felkísérlek! – ragadta meg bőröndjét és csuklóját olyan módon ahogy én tettem, majd a lépcsőhöz vonszolta, annak.
Elégedetten vigyorogva dőltem hátra a székemben, s minden gondolatomat kizárva hunytam le a szemeimet. Ám ezeket nem tudtam sokáig tenni, mert megérkeztek a többiek hatalmas nagy zajt csapva, ami bezengte az egész villát.
- Áhh, itt vagy? – jött be hozzám egy üveg borral HoSeok.
- Ne itt vedelj már, te idióta! – lökdöstem ki – Végeztetek mára? – kerekedtek ki szemeim, mihelyst mindenkit megpillantottam a lépcsőnél.
Odasétálva hozzájuk, beszélgetésbe elegyedve, egy rohanó léptekkel teli morajt hallottam meg. Felpillantva a takarítólányt, Borát láttam, ahogy Jimin elől menekül, de bánatára Jimin, mint az árnyék állt mögötte, de még így is a srácok látványán megakadt a szeme, de nekik is rajtuk, de a lányon főképpen. Halk megjegyzéseket téve, szóltak a lányhoz, de egy hirtelen fordulat miatt, már nem is ártatlannak tűnt a tekintete, hanem már teljesen másmilyenné vált.